A nagy mandala, avagy a nagy lélek virágcsokra

Minden kapcsolódás egy állítás. Akkor is, ha odafigyelsz, ha felismered, és akkor is ha nem. Mindannyian és folyamatosan képviselők vagyunk valaki más és/vagy saját spontán állításában. Egy nagy mandala a világ, minden mindennel összefügg, összekapcsolódik és együtt áramlik. Panta rhei.

Mindenki más világban él. (Nelles)

„Az éberek világa egy és közös, álomvilága mindenkinek egyéni.” (Hérakleitosz, 2500 éve).

Milyen szépen illusztrálja Hérakleitoszt, ahogy ma mindannyian a telefonunkba merülünk (mindenki a maga algoritumsok és MI-ok által perszonalizált illúzióiban, álomvilágában, vakon minden másra), de néha látok olyan másik személyt, aki hozzám hasonlóan felnéz, körbenéz, lát.

Milyen klassz, ha olyan emberrel vagy, aki felébred, ha felébreszted. Aki megengedi magának az ébredést.

Ha csak 25 évet számolunk egy generációra (azaz egy házaspárra), akkor hány millió szülőpár áll a hátam mögött? Micsoda családállítás-mandala ez a kép, gondolj bele, számolj utána.

Én sokat gyalogolok, ahová csak lehet, gyalog megyek. Nem köti le a figyelmemet sem a tiktok, sem a kormány. Így aztán bámészkodok, szemlélődök, nézek és látok. Nem vagyok vak. El-elkapok egy-egy tekintetet, a teljes élete betöltődik a pillanat törtrésze alatt. Életének vagy szenvedésének az alapérzése.

Első állításom egy kávézóban történt, egy kávé mellett, spontán módon. A kliens-barát, bár a könnyezés nem megy neki nehezen, azért még így is döbbent arccal könnyezte-szipogta végig a felbukkanó oldó mondatokat. Egy évre rá, egyszerű kifőzde napi menü ebéd közben történt ugyanez, immár mélyebbre szántva, ezúttal egy erősre keményedett arc mögötti lélek puhult meg és ébredt fel a valóságra. Most már magam mögött több mint 100 egyéni állítás tapasztalatával és energiájával, minden spontán és beprogramált állítás helyzetnek örülök, ha érkezik, szeretettel és nagy érdeklődéssel fogadom. Mert midnen alkalom egy ajándék.

A pillanat, amikor az egyéni állításban kimondjuk az első nagy oldó mondatot, és a kliens sírva előkapja zsebéből a papírdarabot, amit pár héttel előtte húzott a családállítás-meditáción - és éppen az a mondat áll rajta, amit az imént kimondtunk.

Mint ahogy a templomba sem kell elmenned, hogy Istennel kapcsolódj, vagy nem kell feltétlenül meditációs pózban ülnöd ahhoz, hogy meditálj, ha jelen vagy és figyelmes, néha el sem kell menned egy hétvégi családállítás-workshopra, szinte minden kapcsolódásunkban megnyilvánulhat egy-egy ilyen konstelláció, amivel állításokban dolgozunk, különböző erővel és előjellel.

Pontosabban: minden egyes kapcsolódás egy konstelláció. A hétköznapi helyzetekben van, ami alig érezhető és van, ami mindent megmozgat bennünk és körülöttünk - van ami emel, és van, ami nagyon mélyre lerántja a benne szereplőket. Az ilyen találkozásokban résztvevő felek tudatosságán, tudatszintjén és indulatán múlik, hogy az adott helyzetből, konstellációból gyógyító, vagyis emelő, ébresztő állítás kerekedik ki, vagy nem.

És néha vannak a "mikro-coaching" helyzetek is, amikor néhány pillanat vagy perc alatt történik meg egy rövid emelő párbeszéd. Kedvencem a taxiban, a sofőrökkel. A legnagyobb kihívás: a liftben, amikor pl. csak annyi időm van belőni a megfelelő mondatot, amíg felérünk a kilencedik emeletre.

A mező, a Lélek mindig mindenütt jelen van (más nem létezik) és a mindennapokban így sok spontán állítás történik velünk. Ha akarjuk, ha nem, ha felismerjük, ha nem.

Még vannak helyek a szombati csoportos állításra, írj üzenetet, szeretettel várlak: Csoportos ÁLLÍTÁS nap Marosvásárhelyen